KÖNYVEK BŰVÖLETÉBEN

Már egészen kicsi koromban is  jó barátságban voltam a könyvekkel. Szívesen lapozgattam őket, és miután megtanultam olvasni, szinte mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került.

Otthon rengeteg könyvünk volt. A nappali óriási könyvespolca rengeteg remek könyvet rejtett magában. Még a könyvek mögött is könyvek voltak – ott bújtak meg az igazi „csemegék”. Először otthon válogattam, majd beiratkoztam a városi könyvtárba.

A könyvtáros néni hosszú asztalnál ült, mögötte a félhomályban a mennyezetig érő könyvespolcok roskadoztak a rengeteg könyv alatt. Csak akkor kapcsolta fel a fényeket, amikor bement egy-egy könyvet megkeresni. Az olvasók csak a kartotékából, a könyv címe alapján választhattak, de a könyvtáros néni néha beengedett, hogy a polcokról válogassak. Az élmény maga volt a csoda… Szinte nem is én választottam, a könyvek szóltak hozzám. Hívogattak, csalogattak,  – engem válassz!, – engem válassz!  miközben én alig győztem a fejemet kapkodni a sok jobbnál jobb olvasnivaló láttán.

A könyvnek illata van (néha szaga). Az új könyvnek nyomdaillata, a réginek meg… azt nem is lehet egyszerűen meghatározni. A régi könyveknek lelkük is van, és hangulatuk. Amikor valaki kezébe veszi, elolvassa, a könyvben ott marad egy kicsi az olvasóból, az emberből. Az illatából, a hangulatából, a lelkéből. Az ember lelkében meg ott marad a könyvből valami. A hangulata. Minél öregebb egy könyv, minél többen elolvasták, annál több hangulat, illat, és ember kötődik hozzá. A régi könyvek ott őrzik magukban elődeink illatát, hangulatát, lelkiállapotát. Mesélni tudnak.

Mikor elolvasunk egy jó könyvet, mindig kicsit megváltozunk tőle. Tanulunk belőle, jókedvet, erőt merítünk belőle, még a szomorúan végződő könyvekből is. Én inkább a vidám könyveket szeretem olvasni…

Manapság egyre jobban kimennek a divatból a papírra nyomtatott könyvek. A lexikonok lapozása helyett beütjük a keresendő dolgot a wikipédiába, a szakácskönyv helyett is online receptek közt böngészünk, és egyre elterjedtebbek az e-könyvek amelyeket már számítógépen olvasunk. De egy e- könyvet nem lehet visszalapozni, vagyis lehet, de nem úgy, nincs illata, és nem marad benne az előző olvasó könyvjelzőnek használt autóbuszjegye sem… szóval nem ugyanaz az élmény. Kellenek a könyvek. A régi, papírra nyomtatott „igazi” könyvek. Amiket gyerekként is olvastunk. Amit a fejünkre lehet borítani, hogyha egy pillanatra elszunnyadunk, amit a párna alá lehet tenni elalvás előtt. Kellenek az igazi, régi könyvek, amelyeknek lelkük van.